Amit mondjunk, amikor valaki gyászol

A legtöbben attól félünk, hogy rosszat mondunk, ezért inkább nem mondunk semmit. A hallgatás ritkán semleges. Úgy hangzik, mintha a halott neve kellemetlen lenne a szobában.

Ami általában bírja a terhet: a név, egy konkrét emlék, és az, hogy ott vagy.

A múlt héten eszembe jutott, amikor a piacon nevetett a barackokon. Azóta is eszembe jut.

Ez több, mint egy részvét, ha a részvét után eltűnsz. Az is elég, ha nincs történeted: „Nem tudom, mit mondjak, de gondolok rád.”

Amit érdemes elhagyni: a magyarázatot, hogy miért történt így. Az összehasonlítást a saját veszteségeddel, az első mondatban. Minden olyan mondatot, ami a gyászolót sietteti. A jelenlét nem tanács.

Néha egy bevásárlás a segítség. Vagy egy üzenet három hét múlva, amikor a többiek már visszatértek a saját rendjükhöz, és a ház csendesebb, mint a temetés hetében volt.